Támogató csoport a kiégés megelőzésében

Buda Béla mentálhigiéné meghatározása azt mondja, hogy a mentálhigiéné fogalma „..nem csupán a pszichés megbetegedések és magatartás zavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak és intézkedéseknek, tevékenységeknek az összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot erősebbé, fejlettebbé, magasabb szervezettségűvé teszi.„ (Buda, 2002). Az egészség tehát egy holisztikus fogalom, amit a szakirodalom különböző dimenziókra oszt, amelyben helyet kap mind a fizikai, szellemi (mentális és emocionális) létünk, lelki világunk, mind pedig társas kapcsolataink és társadalmi környezetünkben való kiegyensúlyozott és hatékony működésünk.

A lelki egészségvédelem tehát elsősorban a személyiséget akarja védeni, fejleszteni. Ennek megfelelően a mentálhigiéne úgy fogalmazódik meg, mint a lelki egészség fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges készségek és képességek tanítása és gyakoroltatása, továbbá a lelki egészséghez nélkülözhetetlen ingerek, külső hatások biztosítása, és az ártalmas külső hatások kiküszöbölése. Azonban a mentálhigiénének nemcsak egyénlélektani, hanem társas lélektani és szociológiai vetületei is vannak. E szerint a megelőző, fejlesztő, kapcsolat-hálózat-, és közösségépítő viszonyulás a mentálhigiéne lényege (Kovács - Szász 2012).

Az egészséget és minden egyes dimenzióját különböző tényezők befolyásolják. Dever ezeket a tényezőket négy nagy csoportra osztja: biológiai, környezeti, életmódbeli és egészségügyi tényezőkre (Dever, 1981 idézi Albert-Lőrincz, 2009). A biológiai tényezők csoportjába tartozik a szervezet belső rendszerének állapota, az öröklődés valamint az érés és az öregedés folyamatai. A környezet magába foglalja a természeti, fizikai környezetet valamint a társas és a pszichikai környezetet is. Az egészségügyi ellátás szintén fontos befolyással bír az egészségi állapotra, ebből a szempontból egyaránt fontos a megelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció, valamint az egészségügyi ellátórendszer intézményes működése, fejlettsége, hatékonysága. Az életmód és viselkedésbeli tényezőket hagytam utoljára, mivel ez az a tényező, amely az életvezetési szokások, az életmód szabadidős és szakmai kockázatai mellett tartalmazza az egészségről való gondolkodást.

Az egészségről való gondolkodás pedig gyakorlatilag a kultúra eleme. A kultúra társadalmi termék, egy adott kor, vagy egy adott társadalmi csoport értékeit, normáit, viselkedési módjait, értelmezési kereteit tartalmazza. A különböző kultúráknak pedig különböző emberképük lehet, különböző módon definiálhatják az egészséget, annak dimenzióit, különböző módon határozhatják meg az egészség és azon belül az egyes egészség-dimenziók kritériumait.

Ennek megfelelően az elmúlt évtizedekben különböző kutatók többféle kritérium-rendszert és különböző definíciókat fogalmaztak meg a lelki egészség meghatározása érdekében. Albert-Lőrincz Enikő „A drogfogyasztás prevenciója – Az integrált megelőzéselmélete és gyakorlata” című könyvének első fejezetében tíz kritériumrendszert mutat be, a különböző szerzők által megfogalmazott emberképek, kritériumrendszerek, definíciók közül (Albert-Lőrincz, 2009).

Fehérné-Németh Ildikó a mentálhigiénét az egyén, a szervezet, a csoport, az intézmény, a közösség, a társadalom olyan képességének látja, amely alkalmassá teszi az embereket arra, hogy problémáikat megoldják. Lényegét a szemléletmód, a megelőzés, a fejlesztés, a kapcsolat és hálózatépítés terén emeli ki, melynek legfőbb célja a lelki egészség megőrzése és fejlesztése. Az ő lelki egészég kritériumrendszerében szerepel a munkaképesség megoldott szociális beilleszkedés, örömképesség, önálló életvezetés képessége és az életszerepeknek megfelelő viselkedés. Vallja, hogy a mentális egészség a mentális funkciók sikeres működésének állapota, amely produktív tevékenységet, az emberekkel való kapcsolat kiteljesedését, a változásokhoz való alkalmazkodást és a nehézségekkel való megküzdést eredményezi (Fehérné-Németh, 2010).

A mentálhigiéné fontosságát a szociális munkában tehát számos érv alátámasztja. Láthatjuk, hogy a lelki egészség kritériumrendszerében igen sokféle tényezővel találkozunk. Ezek közül most a közösség támogató erejére fektetném a hangsúlyt, ami a szakmában dolgozó szociális munkásokra védőtényezőként hathat. Ezen belül pedig a szakmai háló kialakítása és fontossága az, ami mentálhigiénés szempontól igencsak jelentős. Megtalálni azt a „padot”, amin megpihenhetünk és azt a „kutat”, amiből bátran meríthetünk.

Szakmai háló fontossága

Az emberek idejük nagy részét a munkahelyen töltik, amely milyensége sokféle hatást gyakorol a személyiségre, ezáltal a lelki egészségre. Szakemberek szerint a munkahely önmagában, neurotikussá vagy pszichotikussá senkit nem tehet, viszont a személyiség már meglévő egyensúlyzavarát súlyosbíthatja, vagy éppen enyhítheti. Éppen ezért óriási jelentőséggel bír a munkahelyi légkör. A munkahely légkörét nagyban befolyásolhatja az ellátórendszeren belüli kapcsolati háló milyensége. Lényeges, hogy van-e harmonikus kapcsolat az együttműködésre kötelezett szervek, illetve szakemberek között. Jelentős, hogy a munkahelyen dolgozó szociális szakembereknek milyen a kapcsolata az intézmény külső kapcsolataival, volt csoporttársakkal, hasonló munkakörben dolgozó kollegákkal. (Simon, 2012).

Szociális szakemberként igencsak fontos a szakmai ellátórendszeren belüli konzultációs hálózat létrehozása, mivel nagyon nagy az igény a tapasztalatok folyamatos cseréjére. Mit jelenthet az együttműködés a szociális szférában dolgozók számára? Elsősorban kölcsönös előnyökön nyugvó partneri kapcsolatot. Ezen belül a felek ki tudják egészíteni egymást, támogatják egymás fejlődését, amely hosszú távon az intézmény stabilitását növelheti. Egy megfelelő szakmai együttműködés nagyban hozzájárulhat a segítő szakemberek lelki egészségvédelméhez is.

Szakmai háló, mint erőforrás

Pataki Éva fogalmazza meg a szociális hálót erőforrásként. Szintén ő jelöli meg a hálózati munkát egy lehetséges módnak arra nézve, hogy a szociális problémák megoldódjanak a természetes szociális kapcsolatok igénybevételével. A szociális hálót személyek, viszonyok, szerepek összefüggésének látja, ahol különböző olyan mozzanatok, mint információ, érzelmek, anyagi dolgok cseréje történik. Továbbá Pataki Éva az önsegítő hálózatokat a tercier hálózatok közé sorolja (Pataki, 2001).

Védőtényezők: támogató csoport

Bagdy Emőke a kiégés prevenciója kapcsán megfogalmaz olyan védőtényezőket, amelyek megléte szintén pozitívan hat az egyénre és munkájára. Ezek közül kiemelném az elkötelezett kollegákkal a hivatástudat erősítését, a reménység gondozása (folyamatos ébrentartása) a munkatársi esetmegbeszélésekkor, illetve egy önsegítő technika alkalmazása (Bagdy 2004).

Végül Komlósi Piroska a szakmában történő kiégéssel kapcsolatos gondolatait ismertetném. Ő mondja azt, hogy mind a vezető mind a dolgozó közösség szemléletében fontos szerepet kellene betöltenie annak, hogy egymás mentálhigiénés állapotára figyeljenek. Ez preventív jelleggel bírna a szakmában. A szociális segítés területén dolgozó szakemberek sajátos megterhelésnek is vannak kitéve az érzelmi érintődés miatt (Komlósi, 2013).

Felhasznált irodalom

  • Bagdy Emőke (2004): Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága , Egyetemi és főiskolai tankönyv: 3. kiad., Budapest, ELTE Eötvös Kiadó
  • Buda, Béla (2002): A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései: újabb tanulmányok, Animula
  • Komlósi Piroska (2013): A továbbképzések szerepe a kiégés megelőzésében, rövid szakmai közlemény, Budapest
  • Kovács Gábor - Szász Dóra (2012): Mentálhigiéné, Széchenyi Terv, Budapest TÁMOP-6.1.2-11/1-2012-144
  • Pataki Éva (2001): A szociális haló, mint erőforrás, Hálózati munka in Ronald Brake: Hálózatok a szociális munkában, in Somorjai I. (szerk.) Amivel még nem számoltunk, SZIF-Kávé kiadó, Budapest-Győr
  • Simon Gyöngyvér (2012): Gyógypedagógusok mentálhigiénés ellátásának lehetőségei-támogató csoport gyógypedagógusok számára in Berszán Lídia (2012): Kutatás és mentálhigiénés beavatkozások a szociális munka területéről, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár