Kiégés a segítő szakmákban

A segítő szakmában dolgozó szakemberek egyik legnagyobb kihívása az elvárás teljesítése, a folyamatos, magas, de legalábbis jó színvonalon végzett szakmai tevékenység. Napjainkban állandó változások, kihívások közepette kell végezni ezt a felelősségteljes munkát. Egy sor olyan tényező terheli a szakemberek munkáját, mint például a kliensek legkülönbözőbb élethelyzetei, a szolgáltató szervezet reagálásai, az ellátásokkal kapcsolatos elvárásaink változásai, a jogi környezet vagy akár a finanszírozás állandó, gyors változása, amelyek szervezeti és egyéni szinten is nehézséget okoznak a szakemberek számára (Kovács-Heidl, 2010).

Mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, fontos a lelki egészségének védelme. A segítő szakmát gyakorlóknál ez csak akkor lehetséges, ha tudják, hogy milyen módon tartható fenn, mivel javítható a saját lelki egészségük, hiszen másokon eredményesen segíteni csak úgy lehet, ha testileg-lelkileg egészséges a segítő is.

Szociális munkások kiégését veszélyeztető tényezők. Kiégés meghatározása

A segítő foglalkozásúak, így az egészségügyi dolgozók, szociális munkások, pedagógusok, pszichológusok, lelkészek munkájának lényegi része a humán segítés (Temesváry és mtsai, 1996). A segítő foglalkozásúak stresszterhelésével kapcsolatban gyakran emlegetett jelenség az ún. kiégés szindróma, amely attól keletkezik, hogy a betegekkel, hajléktalanokkal, haldoklókkal, fogyatékkal élőkkel, mentális betegekkel való foglalkozás során a szakemberek az őket érő pszichikai hatásokat nem a megfelelő módon dolgozzák fel, s ennek pszichikai anomáliák a következményei. A fogalom a hetvenes években Freudenberger (1974) írásai óta került be a nemzetközi szakirodalomba. Ő mondja, hogy a kiégés „az emocionális megterhelések és nagy mértékű stresszek nyomán fellépő fizikai, szellemi és érzelmi kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s amelyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek (Freudenberger, 1980). Ez az általános negatív életérzés kihat a munkavégzésre és a társas kapcsolatokra is (Fekete, 1991). Arra a kérdésre, hogy kik a legveszélyeztetettebbek Komlósi Piroska is keresi a választ és a kutatások tükrében megállapítható, hogy azon személyek tartoznak ide, akiket főként érzelmileg erősen érint a munkájuk. Ide tartoznak a szociális szférában dolgozok, így a szociális munkások is (Komlósi, 2013).

Kiégés tünetei és okai

Maslach és munkatársai (1996) a jelenség leírásán túl az okok feltárását is hangsúlyozták. Megállapították, hogy a kiégés kialakulására egyrészt egyéni – személyiség-, képesség-, készségbeli–, másrészt munkaszervezeti tényezők hajlamosíthatnak, mint pl. a kiszolgáltatottság a döntéshozóknak, a kontroll és az autonómia alacsony szintje, valamint a társas kapcsolatokból eredő konfliktusok és a stresszel való megküzdés nem megfelelő stratégiáinak alkalmazása. Mindezek előrevetítették a megelőzés lehetséges módozatait is.

A jelenséggel azért is érdemes kiemelten foglalkozni, mert egy metaanalízis arra is felhívja a figyelmet, hogy a munkával való elégedetlenséghez leginkább a kiégés jelensége járul hozzá (Faragher, Cass és Cooper, 2005). A jelenség kialakulásában belső és külső tényezők egyaránt szerepet játszanak. A belső tényezők közül leginkább említésre méltók a fejlett empátiás készség, a másokon való segítés vágya, a fejlett hivatástudat, a magas elvárások a munkával, a kollégákkal és önmagukkal szemben, és a magánszférában zajló konfliktusok. Épp a magas elvárások és a valóság közötti nagy különbségek okozzák a feldolgozhatatlan feladatot az egyén számára. A külső tényezők közül ki kell emelni a stresszt, a nem megfelelő munkakörülményeket (ezek lehetnek személyi és tárgyi jellegűek), a munkahelyi elégedettség alacsony fokát, a felelősség és a kompetencia-szintek tisztázatlanságát, illetve a társas támogatás hiányát (Szemlédy, 2004).

Hézser Gábor szintén megfogalmazott öt olyan csoportot, amelybe a kiégés különböző tüneteit sorolta be (Hézser, 2001):

  • Pszichés tünetek: tehetetlenség, reménytelenség, indulatosság, agresszív viselkedés, erős sikervágy, elismerés megszerzése, dekoncentráltság, stb.
  • Fiziológiai tünetek: állandósult feszültségérzés, fejfájás, magas vérnyomás, legyengült immunrendszer, megbetegedések, stb.
  • Magatartásbeli változások: indulatosság, agresszív viselkedés, a szakmai érdeklődés le csökkenése, gyakori hibázások, teljesítmény csökkenése, passzivitás.
  • Szociális magatartás változás: visszahú¬zódás, kapcsolatok leépítése, elhanyagolása, szabadidős tevékenységek, hobbik elhagyása.
  • Problematikus viselkedésformák: közömbösség, cinizmus, elkötelezettség hiánya, kliensekkel negatív indulatok.

A kiégéssel kapcsolatos tünetek több síkon megjelennek és több fokozaton mennek keresztül. Első fok: a kiégés tünetei csak szórványosan jelentkeznek, és rövid lefutásúak. Szabadidős tevékenységekkel, pihenéssel, relaxációval a munkával való elégedettség még visszatérhet a normális szintre. Másodfok: a tünetek gyakrabban jelentkeznek, hosszabb ideig fennállnak, és már nehezebben leküzdhetőek. A pihenés nem segít, a hétvége sem jelent megoldást, minden munkanap végén nagyfokú fáradtság jelentkezik. Megjelenik a cinizmus, hangulatváltozások észlelhetőek, és a hatékonyság feletti aggodalom központi témává válik az egyén számára. Harmadfok: a tünetek állandón jelen vannak, a fizikai és lelki problémák állandósulnak. Az egyén gyakran kérdőjelezi meg alkalmasságát, szakértelmét. A munkahelyi és személyes kapcsolatokban megjelenik a visszahúzódás, felerősödhetnek a családi problémák, és új munkahely keresésének vagy akár a szakma elhagyásának gondolata is felmerül (Spaniol és Caputo, 1979).

A tünetek jelentkezhetnek fizikai síkon: fáradtság, kimerültség, izomfeszülések, testi megbetegedések (migrén, gyomorpanaszok, vastagbélgyulladás), magas vérnyomás, alkohol- és droghasználat, szívbetegség formájában. A pszichés, és ezeken belül főleg érzelmi tünetek lehetnek: tagadás, a beismerés hiánya, racionalizálás, düh és depresszió, paranoia, dehumanizáció, önbecsmérlés, merev attitűdök és makacs ellenállás a változással szemben. Az intellektuális tünetek megjelenhetnek a döntéshozó képesség megromlásának, a nem megfelelő információfeldolgozásnak a képében, de az időbeosztás zavarai, a munkával kapcsolatos gyötrelmes gondolatok is ide tartoznak. Szociális tünetek lehetnek: a munka előtérbe helyezése, szociális visszavonultság, cinizmus, a hatékonyság csökkenése, rosszindulatú humor, gunyorosság, családi problémák megjelenése, illetve súlyosbodása ugyancsak a kiégés megjelenését jelzik (Petróczi, 2007).

A jelenség egy ciklikusan ismétlődő folyamat, amelyben négy fázist különíthetünk el: 1. a lángoló lelkesedést, az idealizmust, amely gyakran irreális elvártásokkal jár együtt, 2. a stagnálást, amely együtt jár a teljesítőképesség csökkenésével, 3. a frusztráció fázisát, melyben egyre idegesítőbbé válnak a munkával kapcsolatos terhek, 4. végül az apátia fázisát, melyben a munka egyre rutinszerűbbé válik (Edelwich és Brodsky, 1980). A kezelés folyamata általában két területen történik: fontos a munkakörülmények megváltoztatása és az egyén magatartásának módosítása.

Felhasznált irodalom

  • E.B.Faragher- M. Cass- C.L. Cooper (2005): The relationship between job satisfaction and health: a meta-analysis,The University of Manchester, Manchester UK
  • Edelwich. eJ.- Brosky, A. (1980): Burnout: Stages of Disillusionment in the Helping Professions, Human Science Press, New York
  • Fekete Sándor (1991): Segítő foglalkozásúak kockázatai –Helfer szindróma és burnout jelenség,Psychiatria Hungarica 6, 17-29
  • Freudneberger H.J.(1974): Staff burnout, Journal of Social Issues 30, 159-165
  • Hézser Gábor (2001): Miért? Rendszerszemlélet a lelki gondozói gyakorlatban, Kálvin Kiadó, Budapest
  • Komlósi Piroska (2013): A továbbképzések szerepe a kiégés megelőzésében, rövid szakmai közlemény, Budapest
  • Kovács Ibolya - Heidl Beáta (szerk) (2010): A szociális szakemberek mentálhigiénés lehetőségei és azokat segítő programok, szerkezeti rendszerek, Központi Szociális Információs Fejlesztések, Szociális Füzetek 4.szám, Budapest
  • Maslach C.- Jackson S.E.- Leiter M.P. (1996): Maslach Burnout Inventory manual (3rd Edition), Consulting Psychologists Press, Palo Alto, CA.
  • Petróczi Erzsébet (2007): Kiégés – elkerülhetetlen? Eötvös Kiadó, Budapest
  • Spaniol, L.- Caputo, J. (1979): Professional burn-out, A personal survival kit. Lexington, Mass.: Human Services Associates
  • Temesváry B.- Pataki O.- Kalmárné Csőke M.- Zimányi M. (1996): Segítőfoglalkozásúak továbbképzése, Lege Artis Medcininae 6., 752-759