A mentálhigiénés szemlélet elméleti alappillérei és rövid története

A mentálhigiénés szemlélet elméleti alappillérei és rövid története

A mentálhigiénés szemlélet és foglalkoztatás egyre inkább jelen van társadalmunkban, különösen a szociális intézmények által végzett foglalkoztatásokban, személyiségfejlesztő munkásban stb. Ahhoz, hogy megérthessük mibenlétét meg kell vizsgálnunk a szemlélet alakulását és jelenlegi alkalmazását.

A mentálhigiéné fogalmi és gyakorlati szinten az elmúlt évtizedekben lett közismertté hazánkban, de már a XX. század első felében jelen volt. Magyar nyelvterületen, több helyen lelki egészség címszó alatt is olvashatunk róla. A mentálhigiéné kifejezést először 1843-ban használta William Sweetster, ezt követően gyakrabban találkozhattunk a kifejezéssel és olyan írásokkal mely a mentálhigiénés szemléletet alappilléreként szolgálnak. Az első írások elmebetegek szociális problémáival foglalkoztak leginkább.

Az első szakszerű írás Clifford Whittingham Beers nevéhez köthető, aki biztosítási szakemberként dolgozott, az 1900-as évek elején két évet töltött elmegyógyintézetben elhatalmasodó depressziója és paranoiája miatt. Tapasztalatait és élményeit foglalta össze és jelentette meg 1908-ban a „A Mind That Found Itself” című személyes hangvételű munkájában. Kezelése közben tapasztaltak arra késztették, hogy a lelki egészség megőrzésére és fenntartására hívja fel a figyelmet.

Írására több orvos ismerőse felfigyelt és támogatásukat fejezték ki, közöttük Adolf Meyer (1866-1950) amerikai pszichiáter, aki később „mentálhigiénés törődés” név alatt, szakszerűen igyekezett a pácienseinek segíteni. Felesége segítségével felügyelte a pácienseket a kórházból való kikerülés után, gondozta őket, beszélgetett velük. Ekkor indult útjára a mentálhigiénés mozgalom, mely egyik alapmozzanataként Beer meglapította a „Connecticut Society for Mental Hygiene” szervezetet, amit ma „Mental Health Connecticut”- ként ismerünk (MHC) (Parry, 2010).

Ezt követően megalakult az Országos Mentálhigiénés Bizottság, amely 1930-ban tartotta első nemzetközi kongresszusát Wasingtonban. A második világháború közben megalakult Elmeegészsgéügyi Világszervezet (World Federation for Mental Health) amely első londoni értekezletén a mentálhigiéné fogalom helyett a mentális egészség fogalmat részesítette előnyben.

A mentálhigiéné mozgalom későbbi főszereplőjeként említhetjük Sigmund Freudot, aki a pszichoanalízis kidolgozásával a mentálhigiénés elmélet fejlődésére nagy hatást gyakorolt. A korai lelki sérülések feltárása, az anya-gyermek kapcsolatról, az ösztönök világáról végzett vizsgálatai megerősítették a megelőzés folyamatának és tudományának fejlődését. Ezt a munkáját a későbbiekben Heinrich Menget (1887-1972) vitte tovább. Freudnál tanult Bécsben, a pszichoanalitikus ismeretein túl, nagy hangsúly fektetett a megelőzés fontosságára. A második világháború szörnyűségei, lelki sérülései keltették fel érdeklődését, így a VI. Párizsi Nemzetközi Mentálhigiénés Kongresszuson (1961) az újabb csapások megelőzésére hívja fel a figyelmet. Ezt követően a megelőzés gondolata általánosabbá vált, melyet Lindemann a kríziselmélethez kapcsolódóan majd később az ő írásai nyomán Gerald Caplan már „preventív pszichiátriaként” fogalmaz meg. Caplan elsősorban a tárgyvesztést követő gyász reakcióval foglalkozott, célja a gyászolók meghallgatása volt, annak érdekében, hogy a veszteség okozta krízishelyzetet az egyének gördülékenyebben oldják meg. Ez a magatartás és cél hozzájárult a ma ismert mentálhigiénés szemlélet kialakulásához.

MentalHealth Flickr

 

Miben is áll a mentálhigiéné kifejezés, szemlélet?

Buda Béla a következőképpen határozza meg: „A mentálhigiéné nem csupán a pszichés megbetegedések és magatartászavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak, tevékenységeknek az összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot erőssebbé, fejlettebbé teszik" (Buda, 2003, 16.). A WHO 2014-es meghatározása alapján a lelki egészség a mentálhigiéné nem csupán a betegség hiányát jelöli, sokkal inkább a testi pszichikai és szociális jól létet (well-being), ahol a személy felismeri lehetőségeit, képes megbirkózni az őt ért stresszel és egészségesnek vallja magát. A lelki egészség megőrzése lehetővé teszi az egyén számára, hogy az emberi élet során előre látható vagy előre láthatatlan eseményeket megfelelően kezelni tudja.

A mentálhigiéné fogalom értelmezése mögött egy egész szemlélet húzódik, beleértve minden olyan törekvést, igyekezetet mely a lelki egészség megőrzésére törekszik (Grezsa, 2001). Itt alappillérként megemlíthetjük a rezilienciát. Fontos, hogy az egyén reziliens legyen az őt ért eseményekben, életét pozitív szemlélet fényében vizsgálja és célokat tűz ki maga elé. Ugyanígy meg kell említenünk a testi és lelki egészség kérdéskörét. Az egészség olyan állapot, mely összetett tényezők eredményeként jön létre. Ez az állapot nem csak a fizikai vagy csak a lelki jóllétet foglalja magába, sokkal inkább e kettő harmonikus együttállásáról van szó. (Nagy, 2016).

A lelkileg egészséges személyek jellemzőit az individuálpszichológia képviselői fogalmazták meg. A lelkileg egészséges ember önismerete reális, helyesen látja pozitívumait és negatívumait egyaránt. Olyan belső hittel rendelkezik, mely segít neki abban, hogy felismerje képességeit, bízzon azokban és a kudarcokat a fejlődés lépcsőjének tekinti, amiből képes tanulni. Világszemlélete leginkább realisztikusan optimista. A személy lelki egészségét az is tükrözi, hogy az élet három nagy területén miként igazodik el. A társadalomban vállalt feladatát elvégzi, képes munkájára koncentrálni, nem csak a saját hanem a közössége érdekeit is figyelemmel kíséri (1). Képes partnerkapcsolatot létesíteni és fenntartani, családot alapítani (2), valamint a körülötte lévőkkel képes együttműködni (3) (Szuhányi, 1993).

A mentálhigiénés szemlélet átöleli a humán szakmákat, elősegítve a társadalom lelki egészségének fejlődését, így tehát egyszerre jelent elméletet, tevékenységet és intézményrendszert. Értelmezhető lelki és kapcsolati kultúraként is, melyben kapcsolattartásra ösztönzi az oktatás, a tömegkommunikáció, a szociális gondolkodás, a politikai cselekvés, gyógyítás, törvénykezés valamint a vallásgyakorlásban érdekelt személyeket. A lelki egészségre való törekvés erőforrás az egyén életében, melynek alapja az életre mondott igen, mely hozzájárul az erkölcsi értékek alakulásához és egy olyan egyensúlyi állapotot segít elő melyet spirituális, biológiai, kulturális érték egymásra hatása tart fenn (Ittzés és mtsi, 2006).

A lelki egészség fenntartásában a prevenció, és annak mindhárom formája jelentős szerepet kap. A primér prevenció során a lelki egészség védőfaktorainak kialakítása a cél. A védőfaktorok két csoportját különböztethetjük meg. A belső védőfaktorokhoz tartoznak a tanulási képesség, a problémamegoldó készség, a pozitív énkép és nem elhanyagolható az egészségi jóllét sem. Ehhez köthető az emberközi kapcsolatok megléte és azok minősége, elégedettség és elfogadottság érzése. A külső tényezőkhöz tartoznak a megfelelő lakhatási körülmények, kielégített szükségletek. A már kialakult krízisállapotok megoldásában nyújtott segítség már a primér prevenció körébe tartozik. A társadalom egészét érő stressz és krízis nem egyelően oszlik meg, ezért fokozott figyelemmel kell követnünk azokat a személyeket, akik különböző okokból egy egy veszélyeztetett csoportba tartoznak. Ide tartozhatnak a nyugdíjasok, csonka családban élők, egzisztenciális gondokkal küzdők, betegek, sérült gyermeket nevelő szülők, veszélyeztetett gyermekek, erőszaknak kitett egyének, szenvedélybetegek. Azok a programok melyek az elsődleges prevenciók tűzik ki célul lehetnek általános jellegűek de kitűzhetnek speciálisabb célokat is (például szerhasználat megelőzés koraserdülők körében). A szekunder prevenció a már kialakult zavarok folyamatába avatkozik bele, azzal a céllal, hogy lerövidítse az adott állapot időtartamát. A korai felismerésében nyújt segítséget és adott helyzethez való hozzáállást javítja. Ide tartozik a családkonzultáció, iskolán belüli konzultáció. A harmadlagos vagy tercier prevenció célként a már meglévő betegségek, kialakult nehéz helyzetek utáni következményeket igyekszik csökkenteni. Ide soroljuk a különböző rehabilitációs programokat, melyek segítik a táradalomba való visszailleszkedést. Az átmeneti otthonokat is itt kell megemlítenünk és minden olyan intézményt és kezdeményezést amely már egy kialakult problémára válaszol (Tircsi, 2001).

 

Felhasznált irodalom

Képek forrása: