Májusi bál a Reménység Központban

Májusi bál a Reménység Központban

Régmúlt tavaszok emlékét idézték fel a nyugdíjasok a Caritas szatmárnémeti idősklubjában megtartott májusi bál keretében.

A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Reménység Nappali Idősközpontja május 14-én, kedden tartotta meg hagyományos májusi bálját. Ugyanakkor a klubtagok megemlékeztek az édesanyákról is, valamint köszöntötték az áprilisban, illetve májusban született társaikat.

A Reménység központ 24 éve állít májusfát, és tart májusi bált – tudtuk meg a klubbot vezető Hauler Magdolnától. Kezdetben a központot látogató idősek a Szamos-partról szerezték be a közös májusfát. Fűzi László klubtag egyszer gondolt egyet, és hozott egy nyírfa csemetét, hogy azt a központ kertjében elültessék, és legyen az intézménynek saját májusfája – mesélte az intézményvezető. Azóta a fa megnőtt, az idősek pedig örömmel aggatják tele színes szalagokkal minden évben május elején.

A májusi bál a szerenáddal kezdődött, amely a Reménység klub egyik leglátványosabb eseménye. A férfiak harmónika kíséretében nótákat énekeltek a központ ablakaiban álló hölgyeknek, akik meggyújtották gyertyáikat, ezáltal jelezve, hogy elfogadták a szerenádot, szívük választottjának pedig virágot dobtak, így mutatva ki szimpátiájukat. A nyugdíjasok elérzékenyülve emlékeztek vissza a hajdani májusokra, amikor szerenádot adtak vagy éppen kaptak, élményeikről pedig szívesen meséltek.

A klub egyik leghűségesebb tagjának, Kovács Józsefnek a kedvese avasújvárosi volt, ahol hagyomány volt a májusfaállítás, így került kapcsolatba ezzel a szokással. József ugyancsak kitett magáért – egy három méteres jegenyefát tett a szeretett hölgy kapujába. A fa aztán ott állt vagy három napig, olyan szép volt, hogy a szülők tetszését is elnyerte, meg persze a kedveséét is, akivel immár több mint 53 éve élnek boldog házasságban. A májusi szerenád József számára mondhatni családi hagyománnyá vált – az utóbbi két év kivételével, évtizedeken át minden májusban zenészeket hívott, és szerenádot adott feleségének, Erzsébetnek.

Hauler Magdolna mosolyogva beszélt arról, hogy a májusfa állítása egyúttal a szimpátiák kifejezésének az eszköze is volt, amit Nagymajtényban, ahonnan ő származik, a falubeliek számon is tartottak. „Emlékszem, hogy reggel vitték az emberek a tejet a csarnokba, és nézték az utcán, kinek van májusfája, kinek nincs, és ha van, mekkora.”

Hogy milyen fát állítottak a kapuba, az településenként eltérő volt. Az erdődi születésű Kovács Klára például kihangsúlyozta, az a májusfa, amelyet ő kapott, „az nem ostorfa volt, hanem igazi májusfa, császárfa, ami mindig éppen abban a periódusban virágzik. Olyan gyönyörű volt, olyan illata volt, hogy az egész utcát betöltötte.” A májusfaállítás és a szerenád után következett a májusi bál élő zenével.

Ez történt tegnap a klubban is. A májusi szerenád után az idősek az édesanyák tiszteletére anyák napi dalokat énekeltek, köszöntötték születésnapjukat ünneplő társaikat, majd kezdetét vette a táncmulatság.

A közös értékek, a közös élmények az igazi közösségteremtő erők. A Reménység klubba járó idősek ezért alkotnak igazi közösséget, amelynek tagjai osztoznak egymás örömeiben és támaszt nyújtanak egymásnak a bajban.

forrás: Szatmári Egyázmegyei Caritas szervezet

Tags: Szervezeti hírek: Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet
Települések hírei: Szatmárnémeti