Gyermeket vár a gyermek

Gyermeket vár a gyermek

Várandósság – az élet azon eseménye amiért, és ami ellen az ember képes mindent elkövetni. A gyermekvállalás és abortusz témaköréhez mindenki ért annyira, hogy más cselekedetéről véleményt alkosson. Ez hatványozott akkor, ha kiskorú esik teherbe, és döntés elé kerül: abortusz lesz-e vagy gyermekvállalás a következmény. Ítélkezni, a visszafordíthatatlanért kérdőre vonni könnyű, segíteni nehéz. Zetelakán egymással ismerkedhettek azok, akiknek érdemes összefogniuk – erre a Gyulafehérvári Caritas teremtett lehetőséget egy koncepció első tervpontjaként, hogy aztán a külföldön dolgozó szülők gyerekeire fókuszálhassanak, illetve további olyan társadalmi történésékre, melyek nem szolgálják a kiskorúak javát.

Pecsétes esetek

Tizenkét éves volt a lány, amikor szülői beleegyezéssel abortuszra ment. A terhességet megszűntették, a rendőrséget is értesítették bűncselekmény gyanúja miatt. Egy éve ennek, a kivizsgálás még folyamatban van. A kislány szerint a meg nem született gyermek apja egy nagykorú, családos férfi, aki viszont tagadja, hogy köze lett volna a fogantatáshoz. Ahány beidézés, annyi sebfeltépés. Genetikai minta nincs, így alátámasztani a kislány szavát nem lehet, ő mégsem akarja hinni, hogy van más igazság is a földön, mint a sajátja.

Tizenhárom éves kiskorú, sosem járt iskolába. Szülei férjhez adták, szóbeli egyesség alapján egy húszéveshez. Kisfiúk született. Az édesanya, azaz a nagymama értetlenül néz, amikor vejével szemben bírósági eljárás indul: mi a baj? Ő is ilyen korú lehetett, mikor az elsőt szülte, őt is szülei adták férjhez, korosabbhoz. Hogy kaptak-e érte pénzt? Arról nem tud, mint ahogy lánya férjhez adásának díjáról sem akar beszélni.

Tizenkét éves lány jelentkezett a rendőrségen. Tizennégy éves férjétől szökött meg… – történetek, melyeket esetként hoztak a szakemberek a zetelaki megbeszélésre, a kiskorúak terhessége, gyermekvállalása, abortusza témakörben. Senki ne gondolja, hogy csak romák körében bukkannak fel ezek a kérdések, a kiskorúak nemzetiségtől függetlenül érintettek. A különbség inkább abban nyilvánul meg, hogy a lehetőségeket ismerő, tehetősebb szülő abortuszra viszi kislányát, a tájékozatlanabb családja pedig hamarosan egy fővel növekszik, mert van, hogy hatodik, hetedik hónapban derül csak ki: a gyerek gyereket vár.

Együtt, akik a kicsikért tehetnek

A Gyulafehérvári Caritas programjaiban tíz éve gyűjti tapasztalatait Sándor István és Török Emőke. Ők iskolákban járnak, serdülőknek nyújtanak felvilágosítást, de szülőkkel, pedagógusokkal is együtt dolgoznak-gondolkodnak, megosztják tudásukat a generációk békés egymás mellett élése terén. Az utóbbi időben a helyi közösségek fejlődésében is szerepet játszanak oly módon, hogy nem csak egyik vagy másik csoportosulásra fókuszálnak, hanem bevonva a feleket az együttélésre, egyetértésre törekszenek. Ennek egyik helyszíne Zetelaka, és ide szervezték a szakmai beszélgetést is május 9-re. Tapasztalatuk diktálta, hogy össze kell ismertetni az udvarhelyszéki iskolák vezetőit, mediátorait az önkormányzatok szociális osztályain dolgozókkal, a közösségi asszisztenseket a pszichológusokkal, a gyermekvédelem munkatársait, és számukra meghatározó lehet a szülész-nőgyógyász asszisztens tapasztalata, az ügyvéd tudása.

Ami a háromórás együttlétből megszületett, az elsősorban plusz információ akár arról, hogy 16 éves kortól a terhes lány egyedül is jelentkezhet abortuszra, hogy 14 év alatt a rendőrségnek is jelentik a kórházból, ha terhesség-megszakítás történt, és arról is, hogy senki az égvilágán nem foglalkozik a művi beavatkozáson átesett kiskorú lelkének utógondozásával. Az ügyvéd tudása hiánypótlónak mutatkozott, olyasmire derítve fényt, hogy ha a nemi aktus bűncselekmény lehetne, de elkövetője 14 év alatti, nem vonható jogilag felelősségre. Hogy a bíróság milyen ítéletet hoz ugyanazon esetben, nagyban függ a részt vevők korától, az viszont tény, ha ilyen témakörben egy gyermek feljelentést tesz, az nem vonható vissza. Nagykorúsítható a kiskorú – ez is szerepelt az ügyvéd jó hírei között, melyek tetejében felajánlotta, hogy társaival vállalnak rendszeres segítségnyújtást a bajban lévőknek. Keresik a módját annak is, hogy egy elérhető irodában rendszeresen válaszoljanak jogi kérdésekre, addig is közvetve osztják meg tudásukat: a szakmai beszélgetésen résztvevők csoportot hoznak létre, a zárt közösségben lehet egymás ismereteire támaszkodni, segítséget kérni. Közösség épül tehát azokért, akiknek több a problémájuk, mint a segítőjük. Akikről azt hisszük, a szexről többet tudnak, mint mi, így megspórolnánk a tanítás kényelmetlenségét, de nem kerülhetjük el a hiány következményét.

 

A szülő legyen edző… kivéve, ha bábozni szeretne

Sándor István rendszeresen találkozik azokkal a serdülőkkel, akikkel a felnőttnek nehéz szót érteni, de közülük bármikor, bármelyik kerülhet abba a helyzetbe, hogy érintetté válik a kiskorú gyermekvállalásban. A hozzájuk való viszonyuláshoz kértünk segítséget, hogy lássuk őket valóságosan, és szólni merjenek, ha segítségre van szükségük.

Azt mondtad, a serdülő az, aki a gyermek- és felnőttszoba közötti folyosón járkál, már nem gyerek, de még nem felnőtt. Ha a szüleivel találkozik ezen a folyosón, az sosem konfliktusmentes. Miért? Mi lett a kicsi ügyes gyermekből?

A kicsi ügyes gyermek keresi önmagát, és énjét a környezeti hatásokból, reakciókból próbálja összerakni, ezért olykor lázad, kérdőre von, vitatkozik, mert neki valamilyen szinten le kell válnia a szülőről, hogy meghatározhassa önmagát. Míg a szülő az általa jónak vélt útra szeretné terelni a fiatalt, ő különbözni akar a felnőttektől.  A szülők és más, korábban meghatározó szerepet betöltő felnőttek befolyása csökken, helyette valamely ifjúsági szubkultúra válik meghatározóvá, a kortársak hatása felerősödik, de bizonyos fiatalok felnőtt személyeket, bábákat keresnek a második születésükhöz. Ezt a szerepet sokszor mi töltjük be.

Amikor osztályközösségben beszélgettek velük, mi az, amit a szüleikben hiányolnak, amit kapni szeretnének tőlük?

Változó a megfogalmazás, a hiány. Sokan jelezték, hogy nem értik meg a szüleik, elfelejtették, hogy ők is voltak fiatalok, vagy éppen nagyon él még bennük, és a régi önmaguktól féltik a gyerekeiket. Tudni kell, hogy a serdülőkori testi, lelki, idegrendszeri átalakulás, a teljes mértékű átépítés nagyon megviseli a fiatalt, elfárad. Ezért, roppant egyszerű, hogy mire van szűksége, arra, mint minden embernek, aki fáradt: pihenésre, pozitív megerősítésre és feltétel nélküli szeretetre. Retteg, ha elbagatellizálják az általa fontosnak vélt dolgokat, vagy, ha túlreagálják a számára kevésbé érdekeseket. Csak mi, szülők, és direkt nem mondtam felnőttet, mert a más gyerekével megértőbbek, elfogadóbbak vagyunk, azt hisszük, hogy a gyerek élete teljesen rajtunk múlik, ezért meg akarjuk menteni őt, akár megváltoztatni, és ráadásul elvárjuk, hogy legyen hálás.

Ha bajba kerülnek, azt tudjuk, a barátaikkal osztják meg gondjaikat. Hogy lehet ezt családon belülre irányítani?

Nagyon fontos, hogy a szülő levegye a szülői szemüveget és feltegye a serdülőkorit, akár gondoljon vissza, hogy számára mi volt építő jellegű, mitől ódzkodott, kihez kötődött és kiket került el tinédzserként. Legyen együttműködő, de ne túlságosan engedékeny, a serdülő nem azért feszegeti a határokat, mert egyáltalán nem szereti, hanem inkább méregeti azok erősségét. Sokszor meg is ijednek, mikor hirtelen leomlanak a keretek. Ha szülőként szeretnénk, hogy hozzánk forduljon a problémás időszakokban is, akkor nem szabad folyamatosan kioktatni, megmentőt játszani, hanem ajánlatosabb úgy kezelni, mint például a barátunk gyerekét, akit mindenáron nem szeretnénk „jó útra” terelni. Igyekezzünk megérteni, és segíteni , hogy felálljon a kudarcai után feltétel nélküli szeretettel.

Hogyan lehet szó a szexről? Mikortól, mennyit belőle, jó-e könyveket „felejteni”  a gyermek szobájában?

A szexről a lehető legtermészetesebben és őszintébben kell beszélni, viszont a korának megfelelően. Rengeteg módszer van az információk helyes mederbe tereléséhez, akár egy elől hagyott könyv, de ennél kevésbé feltűnő is. A lényeg, hogy megfelelő válaszokat kell adni a kérdéseire, még ha nem is azonnal… mert időt is kérhetünk tőle. De ne tolakodjunk, ne vágjuk el a szálakat, ne kezeljük tabuként a szexualitást, mert attól, hogy nem beszélünk róla, az nem azt jelenti, hogy nincs.

Foglalkozásaitok alatt mire derül fény: tényleg többet tudnak a szexről, mint a felnőttek? Milyen téren vannak hiányosságaik?

Úgy mondanám, hogy tényleg nagyon sokat tudnak a szexualitásról, de a közel 10 éves statisztikánkból kiderül, hogy a fő információforrásuk a barátok és az internet, ami elmond mindent, hogy mennyire megfelelő a tudásuk. Viszont azt mind tudják, hogy erről a felnőttekkel nem illik beszélni. Nagy meglepetés, amikor kiderül, hogy velünk beszélhetnek a témáról, és a szülőkkel végzett tevékenységből kiderül, hogy hazaérve sokan újra próbálkoznak lebontani a tabukat, és hallani vélünk kisebb-nagyobb sikerekről.

Elsős kislány osztálytársától pornólinket kapott ajándékba, a szexuális élet kezdete is egyre korábbra tevődik. Mi van, ha teherbe ejtett kisfiam valakit, ha kislányom terhes lett? 

Legelőször is vegyen egy nagy levegőt, és ne cselekedjen meggondolatlanul. Nekem az segít, ha belegondolok, hogy rosszabb is történhetett volna. Higgyék el, hogy a Jóisten bármit a javunkra tud fordítani, tehát beépülhet pozitívumként az életünkbe. A mi módszerünk a külön lapon kezelés: vagyis felvázoljuk külön papírlapokra a lehetőségeket, következményeket (örömöket, bánatokat) és mérlegelünk. A módszer lényege, hogy a közvetlenül érintett fél, felek döntenek, mert a következmény is az övék. A „következmény”, ami önmagában nem teljesen negatív vagy pozitív. A szülő már csak mint edző kellene jelen legyen a serdülő életében, kivéve, ha bábozni szeretne, de egy marionett bábutól ne várjunk később se talpraesettséget. Amit konkrétan tenni tehet, hogy segít feltérképezni a lehetőségeket és megpróbál higgadt maradni, félretéve a világ fele való megfelelési kényszert. Folyamatosan emlegesse fel, hogy mi is számára a legfontosabb, és én feltételezem, hogy a saját gyereke és annak jövője. Mióta világ a világ a serdülőkor mindig kihívást jelentett a felnőtteknek, rengeteg megpróbáltatás elé helyezte őket, de el kellett, és mi is el kell fogadjuk, hogy ez második születés és egy kicsit hosszú a vajúdás, mindkét oldalt megviseli, de elengedhetetlen a további léthez.

Balázs Katalin

forrás: http://caritas-ab.ro/hu/gyermeket-var-gyermek

Tags: Szervezeti hírek: Gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazat
Települések hírei: Zetelaka