Csak a felszíne kutyabundás játék

Csak a felszíne kutyabundás játék

Egy tucatnyi gyerek és fiatal, óvodástól az egyetemistáig, táborozott Szellő kutyával és gazdájával, Csillával. Mozgáskorlátozottak és szellemi fogyatékkal élők, az Esély program résztvevői egy hétig kutyát simogattak, kúsztak, másztak, mókáztak. Játék volt a javából, melynek mélyén – akár a jéghegy szemnek láthatatlan részén – tudásátadás, példamutatás történt.

 

A kutyust megsimogathatom, pihe-puha, barátságos. Együtt veszünk részt a játékban, és a végén én adhatom oda neki a jutalomfalatokat – így néz ki a tábori tevékenység a résztvevő szemével. Eközben a terápiás kutyakiképző, Fülöp Csilla azt is tudja, miért éppen azt a játékot játsszák, hogy pingponglabdákat kell összegyűjteni kutyasétáltatás közben, de nem akárhogyan, hanem a rajtuk lévő betűkből értelmes szavak kell, hogy összeálljanak. Vagy miért rajzolnak betűket homok helyet a kutya szőrére, és mi köze van a kutya jobb oldalának az én bal kezemhez.

Szellő, a kétéves golden retriver hamar elfoglalta a kedvenc pódiumát, igyekeztek kedvében járni, így örömmel hallgatták meg, mit szeret a kutyus, hogy cukrot, csokoládét tilos neki adni. Egyúttal a világ összes ebe is szóba jött, így alapvető szabályokat fogtak fel a táborozók. Olyant például, hogy addig nem érünk a kutyához, amíg gazdájától engedélyt nem kértünk, így a kóbor kutyákat nem akarjuk hirtelen pajtássá szelídíteni, mert akár harapás is lehet a cimboraságból.

A kutya-ember barátságról láttak példát, megtudhatták, következetességre tanítanak a négylábúak, és Csilla azt is elmondta, az embernek azt érdemes csinálnia, amiben hisz. Ő például abban, hogy a kutyatartás felelősség, hogy az előítéletek, miszerint az ebnek udvaron és láncon a helye léteznek, de ugyanakkor beindult egy olyan hullám is, amelyik a kutyát, túlozva, mindenhatónak kiáltja ki. Néhány, csodás gyógyulásról szóló film arra ösztönözhet szülőket, hogy hátrányos helyzetű gyerekük fejlődését kutya által „biztosítsák”. Ilyenkor, ha nem megfontolt a választás, ha kellő szaktudás nélkül viszik a gyerek mellé kutyaterápiának nevezve e folyamatot, könnyen megjelenhet a kudarc, a célok feladása, kutya eladása. Nem minden bajra megoldás a kutya szőre, nem mindenki mellé ajánlott társnak, de annak van értelme, hogy tudjunk e négylábú kedvencekkel helyesen bánni, és a természetközelibb életmód felé húzni – ebben is hisz Fülöp Csilla.

A jéghegy lábánál még van tanulnivaló: a táborlehetőség úgy adatott meg a Gyulafehérvári Caritas Esély programjában résztvevőknek, hogy jó szándékok találkoztak. A Caritas kezdeményezése, hogy a fogyatékkal élőknek esélyt kell adni, a Sie-Sie Stúdió akarata, hogy éppen ezt a célcsoportot válasszák ki, egy nyertes pályázatból szerzett pénzalapból az eszközvásárlás mellett élményt is továbbadjanak. És ott volt a terápiás kutyakiképző vágya, hogy Kolozsváron élve, ott szerzett tudásából, tapasztalatából szülővárosába, Gyergyószentmiklósra is hazahozzon egy kicsit. Ha láthatatlan is a szemnek, tanulható a folyamat: hazahozni azt, amiben hiszek, osztani a tudást, és lesz, aki ebben segítővé, fogadóvá váljon. Így nyer értelmet a „játék”, a kutyabundába rejtett tudásátadás.

Balázs Katalin

forrás: http://caritas-ab.ro/hu/csak-felszine-kutyabundas-jatek

 

Tags: Szervezeti hírek: Gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazat
Települések hírei: Gyergyószentmiklós