
Fel tudod idézni, hogy mennyi ideig tartott a leghosszabb párkapcsolatod, a barátság, amelyik aztán véget ért, vagy melyik lakótársi viszonyod húzódott a leghosszabbra? Biztos sokaknak ismerős az érzés, hogy volt olyan pont, mikor szentül meg voltunk győződve, hogy az említett háromból, legalább kettő örökre fog tartani. Míg sokszor, sokáig igyekszünk ezeket a kapcsolatokat gondozni, ápolni, gyakran megfeledkezünk arról, hogy saját magunkkal, saját testünkkel is ápoljuk a kapcsolatunkat, hiszen ez a személy az, akivel valóban élethosszig tartó társkapcsolatban élünk. Ehhez azonban kell egy fajta nyitottság, ami dacára annak, hogy a kommunikáció életünk mindennapi része, nem mindenkire jellemző. Idegenkedünk attól, hogy saját lelki világunkkal, testünkkel szóba elegyedjünk. Sokszor nem törődünk vele, hanem természetesnek vesszük, hogy van és szolgál minket.