Szociális ellátórendszer romániai szenvedélybetegek számára I.

Kire számíthatnak a szerfüggőségtől szenvedők, családtagjaik, közösségeik? Milyen szociális szolgáltatások állnak a rendelkezésükre? Honnan kaphatnak segítséget?

Egy frissen megjelent tanulmányban ezekre a kérdésekre keressük a választ. Ebben a bejegyzésben a tanulmány egy részletét mutatjuk be, kissé átdolgozva. Azt vizsgáljuk, hogy Romániában a szerfüggőség problémájának kezelésére milyen szolgáltatói háló áll rendelkezésre. Egy következő bejegyzésben pedig röviden bemutatjuk azokat az erdélyi magyar nonprofit szervezeteket, amelyek függőségben szenvedőknek és hozzátartozóiknak biztosítanak támogató szolgáltatásokat, vagy éppen a fiatalok számára szerveznek megelőző célzatú programokat.

A kutatás rövid bemutatása

Doktori kutatásomban (2010-2013) a BBTE-n végzett szociális munkások szakmai életpályáját vizsgáltam. A kutatás során egyaránt foglalkoztam az oktatási rendszer vizsgálatával, a fiatal végzettek munkaerőpiacon való elhelyezkedésével és szakmai életpályájával, ugyanakkor a végzetteknek munkát biztosító szociális szféra vizsgálatával is. A végzettek kérdőíves megkérdezése mellett három előkutatást is végeztem: a romániai magyar nonprofit hátterű szociális szervezetekről, illetve azok online kommunikációs szokásairól, valamint a Romániában akkreditált szociális szolgáltatásokról.

Az akkreditált szociális szolgáltatások vizsgálata során a Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium elektronikus nyilvántartását használtuk, amely tartalmazta minden akkreditált szolgáltatás adatait.  A minisztérium elektronikus adatbázisában 2013. augusztus 5-én 6162 szolgáltatás szerepelt. A nyilvántartás elsősorban keresésre volt optimalizálva, de kis változtatás után lehetővé vált statisztikai elemzése is. Az átalakítás utáni adatbázis minden szolgáltatás esetén tartalmazta a szolgáltatást működtető szervezet adatait, a szolgáltatás célcsoportját, a megcélzott problémahelyzetet és a konkrét szolgáltatások listáját is. A szervezeteket az elérhetőségi adatok mellett két jellemzővel is elláttuk: megállapítottuk, hogy állami vagy nonprofit háttérrel rendelkeznek-e, valamint azt, hogy magyar vagy román szervezetről van-e szó?1

A romániai akkreditált szolgáltatások és a szerfüggőség

Az akkreditált szociális szolgáltatások adatbázisa 49 szociális problémahelyzetet különböztet meg. A függőséggel kapcsolatosan egy főkategóriát és három alkategóriát találunk. Ezek a

  • (4) szerfüggőség
  • (41) kábítószer-függőség
  • (42) alkoholfüggőség
  • (43) más toxikus szerektől való függőség.

A függőséggel kapcsolatos szolgáltatások elég kis súlyt képviselnek az akkreditált szociális szolgáltatások között. 2013 augusztusában, Romániában 98 olyan akkreditált szolgáltatás működött, amely a szerfüggőség problémáján kívánt segíteni,  ami a 6162 szolgáltatás csupán 1,6 százaléka.  A szerfüggőséggel foglalkozó szolgáltatások több mint kétharmada foglalkozott alkoholfüggőséggel, közel fele kábítószer-függőséggel, negyede más toxikus szerektől való függőséggel, továbbá a szervezetek valamivel több, mint ötöde az általános szerfüggőség kategóriáját is megjelölte.

Az akkreditált szolgáltatások körében az 1,6 százalékos előfordulás/részesedés nagyon alacsonynak számít,  a függőség témaköre a szociális problémahelyzetek listájának utolsó harmadában található.  Összehasonlításképpen a családok nehéz helyzetével és a szegénységgel a szolgáltatások 43, illetve 30,7 százaléka foglalkozik, szinte minden harmadik a fogyatékosság és sérültség problémájával, minden ötödik a társadalmi elszigeteltséggel, valamint az idősek problémáival, minden nyolcadik a gyermekelhagyással és a szülőktől való elválasztás kockázatával, minden tizedik a gyermekek elhanyagolásával, valamint a krónikus betegséggel küzdők helyzetével. A szerfüggőséggel hasonló arányban találhatók azok a szolgáltatások, amelyek a gyógyíthatatlan betegségekkel (2,7%), hajléktalansággal (2,3%), emberkereskedelemmel (0,9%), bevándorlással (0,3%) és a különböző diszkriminációs helyzetek kezelésével (0,1-0,4%) foglalkoznak.

 Jelentős különbségeket találtunk az állami és a nonprofit szociális háló között.  Ha a szerfüggőség problémájával foglalkozó, 98 akkreditált szociális szolgáltatásból álló, hálót közelebbről is megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az állami ellátórendszeren belül a szerfüggőség problémája valamivel kisebb súllyal jelenik meg, az állami szolgáltatások csupán 1,2 százaléka célozza meg ezt a problémakört. Ezzel szemben a nonprofit szolgáltatások esetében ez az arány 2,1 százalék. Ez statisztikailag is szignifikáns különbséget jelent2. Egy előző bejegyzésben említettük a nonprofit szektor korrekciós funkcióját, azaz hogy a nonprofit hátterű szociális szervezetek az állami ellátórendszert igyekeznek kiegészíteni, pótolni annak hiányosságait. Mindezt a szerfüggőség problémájával kapcsolatosan is tapasztalhatjuk. Látjuk azt, hogy a nonprofit hátterű szolgáltatások körében szignifikánsan magasabb mértékben van jelen a szerfüggőség problémája, mint az állami rendszerben.

Az állami és nonprofit háló között azonban nemcsak ez a különbség, hanem a szolgáltatások típusa, a megcélzott problémahelyzetek szempontjából is szignifikáns különbségeket találunk:3

  • Az állami szolgáltatások inkább az alkoholfüggőséget célozzák meg (74,4%), kevésbé a kábítószer-függőséget (2,3%). A szolgáltatások közel háromnegyede (74,4%) foglalkozik az alkoholfüggőséggel és csupán 13,9 százaléka a kábítószerfüggőséggel. Részletesebben nézve 62,8 százalék a kizárólag alkoholfüggőséggel, 11,6 százalék az alkohol- és kábítószerfüggőséggel egyaránt foglalkozó szolgáltatások aránya és csupán 2,3 százalék a kizárólag kábítószer-függőséggel foglalkozó szolgáltatásoké. Ezek mellett a szolgáltatások 7 százaléka esetében jelölték meg a más szerektől való függőséget és 16,3 százalék az általános „szerfüggőség” címkét viselő kategóriát.
  • A nonprofit szolgáltatások jóval magasabb arányban foglalkoznak a kábítószerfüggőség problémájával, mint az állami szolgáltatások. Az akkreditált programok fele jelölte be a kábítószer-függőséget és csupán 38,3 százaléka az alkoholfüggőséget. Ugyanúgy megtalálhatók a más szerektől való függőség és az általános kategória is, amely szintén szignifikánsan magasabb arányban van jelen, mint az állami szolgáltatások esetében. A nonprofit szolgáltatások esetén 14,9 százalék a kizárólag alkoholfüggőséggel, 23,4 százaléka mindkét típusú függőséggel, 27,7 százaléka pedig kizárólag kábítószer-függőséggel foglalkozik.

Egy másik megközelítésben azt is megnézhetjük, hogy a különböző problémahelyzeteket megcélzó szolgáltatások hány százaléka állami, illetve nonprofit hátterű. Míg a kizárólag alkohol-függőséggel kapcsolatos akkreditált szolgáltatások 79,4 százaléka állami, és csak 20,6 százaléka nonprofit hátterű, addig a kábítószer-függőség esetében csupán 7,1 százalék állami és 92,9 százaléka nonprofit hátterű. Ugyanígy az alkoholfüggőséggel és kábítószer-függőséggel egyaránt foglalkozó szolgáltatásoknál is a nonprofit szervezetek vannak túlsúlyban (68,8%) az állami intézményekhez képest (31,2%, amiből 25% megyei és 6,5% helyi szintű szolgáltatás). Az általánosan csak szerfüggőséget megjelölő szolgáltatások egyharmada állami, kétharmada nonprofit hátterű szolgáltatás.4

 A nonprofit hátterű szolgáltatások esetén különbséget találtunk a román és magyar szociális háló között.  Úgy tűnik, hogy az erdélyi magyar közösségben másak a felmerülő szociális problémák, illetve a szociális problémákra adott válaszok. Az elemzés statisztikailag is szignifikáns különbségeket mutatott ki. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy míg a román nonprofit szervezetek 2 százaléka foglalkozik a szerfüggőség problémájával, addig ez az arány a magyar szervezetek esetében 3,1 százalék.5 Ugyanakkor a magyar szervezetek leginkább az alkohol- és viszonylag magas arányban a kábítószer-függőséggel foglalkoznak (a hat magyar hátterű szolgáltatás 83,3 százaléka alkohol- és drogfüggőséggel is, 16,7 százaléka pedig alkoholfüggőséggel). A román szervezetek többnyire csak általánosságban törődnek a szerfüggőség kérdésével (35,1%), viszonylag magas a kábítószer-függőséggel foglalkozó szolgáltatások aránya (35,1%), viszont csupán 10,8 százalék az alkoholfüggőséggel és 13,5 százalék az alkohol- és a drogfüggőséggel foglalkozó szervezetek aránya.6

Következtetések

Kutatási eredményeink alapján azt tapasztaltuk, hogy a szerfüggőség problémájával foglalkozó szervezetek viszonylag kis súllyal vannak jelen a teljes romániai szociális ellátórendszerben, az akkreditált szociális szolgáltatások csupán 1,6 százalékát teszik ki, magyar viszonylatban pedig a nonprofit hátterű szervezetek csupán 5,5 százaléka biztosít szolgáltatásokat ezen célcsoportok számára. Az ellátórendszeren belül fontos különbségek vannak állami és nonprofit viszonylatban, de román-magyar viszonylatban is. A nonprofit szervezetek által működtetett akkreditált szolgáltatások esetén szignifikánsan nagyobb arányban vannak jelen a szerfüggőséggel foglalkozók, mint az állami szolgáltatások között. Ugyanakkor, míg az állami rendszerben inkább az alkoholfüggőséget célzó szolgáltatásokból van több, addig a nonprofit szervezetek jóval magasabb arányban foglalkoznak a kábítószer-függőséggel, mint az állami szolgáltatások és a kábítószer-függőséggel foglalkozó szolgáltatások túlnyomó többsége nonprofit hátterű. Mindebben a nonprofit szektor korrekciós funkcióját is tetten érhetjük. A magyar nonprofit hátterű szociális intézményrendszerben szignifikánsan nagyobb mértékben vannak jelen a szerfüggőségekkel foglalkozó szervezetek, mint a román nonprofit szervezetek között, bár ez továbbra is viszonylag kevés számú szervezetet jelent.

Az erdélyi magyar nonprofit hátterű szociális szervezetek közül öt olyan szervezetet találtunk, amelyeknek célirányosan a szerfüggőknek, családtagjaiknak szóló szolgáltatásaik vannak, vagy a szerfüggőség megelőzéséért dolgoznak. Egy következő bejegyzésben ezen szervezetek felsorolásával, rövid ismertetésével foglalkozunk.

Eredeti tanulmány

Dániel Botond (2016): Szociális ellátórendszer romániai szenvedélybetegek számára. Korunk XXVII, 2016/11, 99-103

A bejegyzésben hivatkozott szakirodalom

Kiss Dénes (2010): A romániai magyar nonprofit szervezetek 2009-2010. A szervezetek adatbázisának bemutatása és a nonprofit szektor szociológiai elemzése. Műhelytanulmányok a Romániai Kisebbségekről, (37.), Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár.

Hírlevél

Minden pénteken egy hírösszefoglalót küldünk levélben.

Iratkozz fel és nézd át egyszerre a hét híreit, eseményeit!

A szociálisháló.ro portált a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont működteti

Programfelelős:
dr. Dániel Botond, szociológus, társult egyetemi oktató

Önkéntes munkatársak:
Gyenes Kincső, Márkos Ágnes, Réti Ingrid Beáta
szociális munka szakos egyetemi hallgatók
Szilágyi Györgyi
kommunikáció szakos egyetemi hallgató
BBTE, Kolozsvár

A honlap főtámogatója

communitas vizszintes

© 2015-2017 - Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont (Műhely Egyesület)
Egy szervezet „magyarságának” megállapítása összetett kutatás-módszertani kérdés. Kiss Dénes és munkatársai mutatóként a tagság szervezeti ügyvitel során alkalmazott nyelvhasználatát, illetve a tagság nemzetiség szerinti összetételét használták, ezen kívül a kapcsolatfelvétel során elmondták, hogy magyar szervezeteket vizsgálnak, így csak azok a személyek válaszoltak kérdéseikre, akik szervezeteiket magyarnak tartották és így relevánsnak gondolták a megkeresést (Kiss 2010). Mi az elemzés során egyrészt a szervezet megnevezéséből, és a bejegyzés helyéből, illetve leellenőriztük, hogy a szervezet megtalálható-e az erdélyi magyar nonprofit szervezetek adatbázisában.
(Chi négyzet = 6,974; p=0,006)
(Chi négyzet = 26,709; p=0,000)
Az alkoholfüggőséggel kapcsolatos állami szolgáltatások esetében (79,4 százalék) a megyei intézmények részesedése 64,7 százalék, a helyieké 14,7 százalék. A kábítószer-függőség esetén az állami oldalt egyetlen önkormányzati szolgáltatás jelenti, a nonprofit oldalt pedig 13 szolgáltatás.
(Chi négyzet = 6,969; p=0,031)
(Chi négyzet = 15,515; p=0,004)
Close